A művészet mindig is jelentős szerepet játszott a propaganda terjesztésében, különösen a totalitárius rendszerek kontextusában. A történelem során a művészetet hatékony eszközként használták a közvélemény befolyásolására, az ideológia meghonosítására és az uralkodó hatalmak napirendjének előmozdítására. Ez a témacsoport a művészet és a propaganda bonyolult kölcsönhatását vizsgálja, és azt vizsgálja, hogy a totalitárius rezsimek hogyan hasznosították a művészi erőfeszítéseket a közfelfogás formálására és a kulturális narratívák ellenőrzésére.
A művészet és a propaganda történelmi kontextusa
Az ősi civilizációktól a modern társadalmakig az uralkodók és a kormányok felismerték a vizuális és előadóművészetben rejlő meggyőző potenciált a politikai üzenetek közvetítésében. Az ókori Egyiptomban például a fáraók monumentális szobrokat és kidolgozott sírfestményeket használtak propagandaként, hogy legitimálják isteni tekintélyüket, és kommunikálják eredményeiket a jövő nemzedékeivel. Hasonlóképpen, a középkori európai uralkodók grandiózus műalkotásokat és faliszőnyegeket rendeltek meg a hatalom és a tekintély megjelenítésére.
A művészet és a propaganda kapcsolata azonban különösen a XX. századi totalitárius rendszerek térnyerése során vált szembetűnővé. Az I. világháborút követő politikai megrázkódtatások olyan ideológiákat eredményeztek, mint a fasizmus, a kommunizmus és a nácizmus, amelyek mindegyike a művészi kifejezésmódon keresztül kívánta ellenőrizni és manipulálni a közfelfogást. A totalitárius vezetők felismerték, hogy a művészet képes tömegeket mozgósítani, egységesíteni a nemzeti identitást és elnyomni a nézeteltéréseket, ami az államilag támogatott propagandaművészet intézményesüléséhez vezetett.
Propagandista művészet totalitárius rendszerekben
A totalitárius uralom alatt a művészet hatékony eszközként szolgált a kollektív kollektív emlékezet felépítésében és a kulturális termelés ellenőrzésében. A művészek – akár önként, akár kényszer hatására – a rezsim hivatalos narratíváinak propagálásában, a politikai vezetést dicsőítő, a vélt ellenségeket gyalázkodó és az uralkodó ideológia utópisztikus vízióit hirdető alkotások készítésében játszottak szerepet. A festményeket, szobrokat, plakátokat és építészeti terveket aprólékosan úgy készítették el, hogy a hatalom, a hazaszeretet és a konformitás üzeneteit közvetítsék, hatékonyan formálva a köztudatot és megerősítve a társadalom totalitárius hatalmát.
A náci Németország például a művészetet a társadalmi tervezés eszközeként használta, az árja esztétikát hirdetve és elítélve.